Ma van az utolsó hetünk első napja. Azaz márcsak elvileg 4 nap van hátra. Hát nem tudom, hogy a Bence is így akarja-e. De ha így folytatja, asszem vissza fogom minősíteni Zigivé. :) Komolyan, már nem tudom, mit gondoljak. Direkt csinálja, vagy csak én vagyok türelmetlen? Annyira jó idő van kinn. Süt a nap, kék az ég..... A legszebb idő arra, hogy egy icipici baba meglássa a napvilágot. Ugye? De hát az én lelkem virágának a jóidő smafu. Szegény apukája meg otthon haptákban áll, hogy mikor hívom, hogy papuska, megyünk szülni!!!! Nincs tiszta ruhája sem, nem főz rá senki, (ez nem igaz, mert anyukám főz neki!) és persze nem bújik mellé (legalábbis ajánlom neki!!) senki a hitvesi ágyba, hogy felmelegítse kicsiny, szomorú, magányos lelkét. Ezt érzem én is, itt a rideg, kórházi falak között. Hiába van látogatás, és mindennap láthatom azt az embert, akivel szeretném leélni az életem (és persze le is fogom), ha nincs itt mellettem, minden olyan szürke, sivár és félelmetes. Szeretek vele lenni, hozzábújni, ölelni, csókolni.... Ő az én ÉLETEM. Persze ezt Ő is tudja. :) És remélem, Ő is így gondol rám.

Na elég volt az érzelgősségből, mert már könnybe is lábadt a szemem. Ezt majd megírom  neki szerelmeslevélben. ;)

Szóval unalmasan telnek a napok. Még jó, hogy van internetem, meg egy csomó keresztrejtvényem. Ja egyébként zajlanak a vizsgálatok is. Volt nagylaborom, ami hát nem lett a legtökéletesebb, de nincs semmi nagyobb gond. Legalábbis este nem mondtak semmit. A baba jól van. A feje 96 mm, és kb. 3-3,5 kilogramm. Nem is lenne baj, ha nem lenne nagy baba. Elég lesz szeritnem Őt így is megszülni. Na most elteszem magunkat holnapra. Hátha történik valami csoda.....