Most van egy kis időm, hogy írjak. Bence alszik, nemrég jöttünk haza egy nagyon nagy sétából, ami nekünk az első volt! :) Vettem egy hajfestéket, mert az utóbbi időben nagyon le voltam amortizálódva. Mert hát az ember lánya a kórházban nem tud szépítkezni. Szóval mostmár kellő erőt érzek magamban ahhoz, hogy papírra, illetve monitorra vessem szülésem élményét.
Huszonnegyedikén reggel tíz óra felé elmentem zuhanyozni, hogy felfrissüljek egy kicsit. Meg is borotválkoztam, mert hát én nem szeretem, ha szőrös vagyok megmondom őszintén. Na de nem is ez a lényeg. Kiléptem a zuhanyzóból és épp törölköztem, amikor hirtelen elfojt a magzatvizem. Én azt hittem egyébként, hogy én fájásos szülő leszek, de hát nem így lett. Vagyishát...
Szóltam az ügyeletes nővérkének, hogy elfojt a vizem. Elkezdtem pakolni és már mentem is a vizsgálóba. Ott a doki megállapította, hogy egy ujjnyira vagyok kitágulva. Fájásaim akkor még nem voltak. Átkerültem a vajúdóba.
Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy aznap szülési dömping volt és valószínű, hogy quinnes (nemtom hogy kell írni) rekordot döntöttünk. A vajúdóban rajtam kívül még négy leendő anyuka szenvedett. Egy óráig hárman megszültek és én maradtam egyedül, mert a negyedik lányt átvitték az osztályra. Meg kell jegyeznem, hogy ekkor már háromperces kemény fájásaim voltak. Bejött egy fiatal doki és bemutatkozott. Ezután megvizsgált. Hát még mindig csak két ujjnyira voltam kitágulva. Este nyolckor már olyan voltam, mint egy élő halott. Brutálisan fájtak a fájások és a párom sem lehetett velem. Azt mondták, hogy amíg nincs legalább két ujjnyira nyitva a méhszáj, nem mehetek a szülőszobába. Hozzáteszem, a négyből három már szabad volt.
Este olyan fél kilenc fele jöhetett be a Balázs és mehettünk át a szülőszobába. Akkor már tényleg annyira fájt, hogy azt egyszerűen leírni sem lehet. Este negyedtizenegykor aztán rám rakták az nst gépet, ami kimutatta, hogy nem jó a baba szívhangja. Bejött a főorvos, aki megvizsgált, és kiderült, hogy meg kell császározni.
Megkönnyebbültünk..... Mindhárman. Bence, Balázs és én is. Katétert kaptam és infúziót. Vittek a műtőbe. Addigra már egyperces fájásaim voltak, és tulajdonképpen a gerincembe kapott érzéstelenítőt egyáltalán nem éreztem, mikor beadták.
Aztán megláttam az én gyönyörűséges gyermekemet!!!!!!!!!!!!!!!!!
És elfelejtettem azt, hogy ott fekszem kiterítve egy asztalon, azt, hogy annyira fájt, hogy majd belehaltam és egyáltalán, mindent elfelejtettem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csak azt éreztem, hogy VÉGRE, ITT VAN Ő!
Utolsó kommentek