Na most, hogy már ketten is olvasnak, kénytelen leszek írogatni a blogomba. :) Igazából most azért nem buzgólkodok, mert nincs miről írnom. Egy 37 hetes kismama élete egyáltalán nem izgalmas. Sőt!!! Megöl az unalom, a semmittevés édes érzése, meg a fáradtság, no és persze a türelmetlenség. Szóval unatkozom, de azért nem annyira, hogy nekiálljak kajakölteményeket csinálni, vagy kisikálni az egész lakást. Inkább alszom.... Ezzel a tevékenységgel igen hamar repülnek a napok. Meg különben is. Az összes jóakaróm (természetesen, azok, akik már anyukák és apukák) azt hajtogatja, hogy még most aludd ki magad, mert utána egy jó darabig (cirka hat évig szerintük) nem alszol!!!! Nos, hát ezért alszom én át a napjaimat. :)

Meg azért, mert lusta vagyok mindennemű tevékenységet elvégezni. Nehezen mozgok, akkor is fáj mindenem. Félre ne értsetek, csodálatos a kismamaság, de azért jóból is megárt a sok, hogy ezzel a közhellyel éljek. Én legalábbis már nagyon várom, hogy igazi anyuka lehessek. :)

Na mennem kell, mert lejárt a mosás. Ja, a mai nap különleges, mert ma takarítani fogok. Jönnek hozzánk holnap az örömnagyszülők innen és onnan is, és hát az ember lánya nem várhatja őket kuplerájba. :)